|
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisváros. Ezt egy gyönyörű, örökzöld erdő övezi, éke a fenyők közül kimagasadó, hatalmas hegy tetején álló ódon kastély. Eme több ezer éves építményhez egy kacskaringós, köves-sziklás ösvény vezet fel.
Tátott szájjal bámulod az építményt. Ki volt az az őrült, aki ilyen gyünyörűséget építtetett egy hegy legtetejére? Elég neki egy földrengés....De elszántan tovább mész. Furdal a kíváncsiság, mi lehet benn. Ugyanis mikor elindultál egy erdei kis sétára, ráfordultál a főutcáról a kis ösvényre, feltűnt valami : a kastélyban égnek a villanyok. Kik lehetnek ott? Lakik valaki? Ezt szeretnéd minden áron kideríteni.
Lassan lépkedsz felfelé a kacskaringós, már-már meredeknek nevezhető úton. Nagyokat lépsz, hogy véletlenül se vágódj hasra egy nagyobb kőben, miközben a természet ezernyi csodáját bámulod.
Épp kezdenél kifáradni, mikor végre felérsz a hatalmas kastély elé. Innen még nagyobbnak tűnik. Zordnak, fenyegetőnek, mintha azt mondaná : te ember, ne gyere a közelembe, még megbánod! - De fittyet hányva a figyelmeztetésnek a hatalmas faajtóhoz lépkedsz, és egy határozott mozdulattal lenyomod az aranykilincset.
Az eléd táruló látvány minden, csak az az egy nem, amire végképp nem számítottál. Sárkány? Neeem....boszorkány? Dehogyis....sürgő-forgó diák- és tanársereg!
Nagyokat pislogva nézel körbe. Elsuhan előtted egy tizenéves forma kislány. Egyszerű, civill ruhában van, könyvek a kezében, haja befonva. Eltűnődve nézel utána. Ez bizony nem a Roxfort.....de akkor micsoda?
Gyanúd akkor igazolódik, mikor egy tanár....tanár? Miket beszélek.... Nagyon fiatal, szőke hajú lány, talán 17 éves lehet. Na szóval, ő eléd lép, és kedves mosollyal üdvözöl.
- Üdvözlöm a Nime Suliban. Minek köszönhetem látogatását? Tanárnak, netán diáknak készül? Kövessen és mindent elmagyarázok - ezzel a lendülettel elindul felfelé egy kőlépcsőn.
Legelőször köpni-nyelni nem tudsz. Iskola....iskola? Furcsa egy suli, viszont kíváncsiságod rögtön fellobbant. Diák? Tanár? Hmmm...érdemes megnézni! A ,,tanár" után sietsz.
5 perc múlva egy hosszú folyosón lépkedtek végig. Idősebb-fiatalabb tanárok sietnek a tanterembe. Egyiket követed tekinteteddel, míg elsuhan előtted a tanterembe és becsukja maga után az ajtót.
Na de térjünk a lényegre! Az előtted haladó szöszi lányka kinyit egy ajtót és betessékel, majd utánad megy. Információra éhes tekintettel nézed végig, ahogy a lányka elbilleg melletted, és teljesen nyugodtan lehuppan az íróasztal mögötti fotelbe, hogy mustráló tekintettel végigmérjen. Átható tekintete szinte égette bőröd...a varázst nyugodt hangja törte meg.
- Először is, bemutatkozom - mondja hűvösen. Az előbbi, mosolygós, aranyos lányt mintha a föld nyelte volna el - Maya Ruiz vagyok. A Nime Iskola igazgatója - felemelkedik székéből, és míg te az álladat kotorászod fel a földről, ő szépen sorba rendez egy köteg papírt, és átnyújtja neked - kérem, olvassa el. Válasszon. Tanár, vagy diák?
Arcodon kétkedő mosoly terül el. Tanár? Diák? Hihetetlennek hangzik, de itt van az orrod előtt. Egy-két perc csend után, míg átolvastad a papírokat, Miss Ruiz keresztbe tett lábakkal ül a foteljében és szaporán ír valamit az előtte nyugvó papírra. Mikor ráemeled jóval értelmesebb és felvilágosultabb tekinteted, ő is felpillant rád jeges kék tekintetével - döntött?
Lassan bólintasz, és visszanyújtod a papírt - igen. Csatlakozni szeretnék, úgy sincs mit csinálnom.
- Helyes - biccent. Furcsán pillantasz rá. Semmi érzés a tekintetében, míg a papírra firkantja a nevét. Sem öröm, sem bánad, hogy új taggal bővül az iskola - itt írja alá - húzza végig az ujját egy csíkon, majd keze lejjebb csúszik és rábök az alatta lévő csíkra is - kivéve, ha tanár szeretne lenni. Mit választ?
Hátad mögé dugod a kezed, ujjaid keresztbe rakod. Egy órája még azzal a szándékkal mentél ki a házadból, hogy sétálsz egy jó nagyot...most meg már egy jónak ígérkező állás/tanulás előtt állsz. Nagy levegőt veszel, szorítasz magadnak és kimondod a jövőbeli vágyad itt, a Nime Suliban.
- ........ <---- ez a válasz már csak rajtad áll! =)
Maya (szerki) |
|
|
|
|